A szobámban mély álomba merültem amely védelmet nyújtott mindentől, egy álomba ahová elmenekülhettem. Ahol nem az önsanyargatásról vagy szánalomról szól minden. Ahol el tudod képzelni ,hogy minden lehetséges ,és mindig találsz megoldást a problémákra. Ahol a jó legyőzi a gonoszt és nem fordítva mint az én eseteben.
Talán valahol van egy álomszerű világ. Talán.......
***
A mélységes szundításomból felébredve döbbenet és félelem lett rajtam úrrá.
Az angyal ott ült az ágyam szélén és eszelős tekintettel bámult engem.
- Nem éri meg menekülni. Angyal sötét angyal vagyok, simán rád találok. - nézett rám cinikusan a lény.
Most vigyáznom kellett. Ha ez az angyal valóban létezik.......Akkor igaz amit mondott és olvas a gondolataimban.
- Hogy hívnak ? -kérdeztem hirtelen felindulásból. Az angyalsrác szeme kikerekedett majd egy elismerő pillantást vetett rá.
- Végre nem rettegsz tőlem...... Markus vagyok.- mondta ki végül nemes egyszerűséggel.
Markus......A név úgy csengett a fülemben mint a legszebb dallam a világon. Akárcsak egy szimfónia amit a legjobb zeneszerzők alkottak.
- Nos Markus. Minek köszönhetem ,hogy az "angyalom" lettél ? - kérdeztem érdeklődve miközben az ágyamon mocorogtam.
- A helyzet az ,hogy jó ideje figyeltelek már. Amikor még éltem, akkor hasonló életmódot folytattam mint te.
De az már nagyon nagyon régen volt.......- biggyesztette le a fejét és sóhajtott egy nagyot. - A lényeg az ,hogy minden sötét angyal egy hasonló sorson élő emberre "figyel". - rendezte le ennyivel.
- Értem.......-húztam el a számat és próbáltam az agy tekervényeimben raktározni az információt. - És meddig kell rám "figyelne.......
Nem tudtam befejezni a kérdésemet mert kopogtak és egy tizednyi másodperccel a kopogás után be is nyitottak Anyám volt az.
- Clare ! Minden rendben kivel beszéltél ?
Nem értettem a helyzetet. Markus még mindig az ágyam szélén gubbasztott de anyám észre se vette. Vártam volna a reakciót ,hogy "Jesszusom miért ül egy angyalszárnyas fiú a szobádban ?", de semmi nem történt. Inkább csak választ várt a feltett kérdésére.
- Ja hát.........Egy barátnőmmel beszéltem telefonon.
Szép mentés......Jó ,hogy nincsenek barátaim. És jó ,hogy a dolgaimról nem tudnak a szüleim.
Anyámnak ez a válasz éppen elég is volt és kiviharzott a szobámból.
Miután úgy éreztem anyám már a hálószobájában van tettem volna fel a végig nem mondott kérdést Markusnak. Mintha csak megérezte volna ,közelebb jött hozzám és a kezét a homlokomra tette.
- Majd máskor megbeszéljük. Most viszont álmodj! - csúsztatta a kezét a szememre amit rögtön be is csuktam. Tovább kezdett el beszélni: - Merülj el az elmédben......- suttogta közel hajolva hozzám amit persze csak onnan éreztem ,hogy a fagyos lehelete megcsapta az arcomat. - Aludj.....Én kis harcosom.
Ezt a harcos dolgot nem értettem, de valamiért mérhetetlen álmosság tört rám.
És megint elszundítottam.
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett egyszerűen fenomenálisan írsz! Siess a következővel!